Újfajta (darázs arc)felismerés
A kommunikáció szinte minden élőlény számára alapvető fontosságú az élete során. A másik félhez való viszonyulásunk, az „első benyomás” pedig jellemzően a látványból alakul ki. Eddig azt hitték, hogy az egyének látvány alapján történő felismerése csak az emlősökre, madarakra, halakra és hüllőkre jellemző.
Egy 2011-ben végzett kutatás azt bizonyította, hogy egyes darásfajoknál nemcsak kémiai ingerek útján, különböző vegyületek kibocsátása során ismerik fel az egy fészekbe tartozó egyedek egymást, hanem arcról is meg tudják különböztetni fajtársaikat is, valamint az ellenséges, behatoló egyedeket a „hazaiaktól”.
Egy a Science című folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy a Polistes fuscatus-nak, a papírdarazsak egyik alfajának képviselői (ezeknek a darazsaknak egyedi arcvonásaik vannak) képesek felismerni és megjegyezni egymás arcát, továbbá máshogy érzékelik társaik arcát, mint bármilyen egyéb tárgyat a környezetükben, akár a táplálékul szolgáló hernyó fejét.
A kutatásban nőstény darazsakat fogtak be és egy T alakú labirintusba helyezték. A T elágazás két oldalán fajtársaik arcképeit mutatták. Az egyik oldalra fordulva elektromos sokk várta a darazsakat, a másik oldalon jutalom. Ezt körülbelül 40 alkalommal ismételték meg egy darázzsal. A 40 alkalomból elég volt 10 is, hogy a darázs rájöjjön a két különböző darázsarcból, merre van a biztonságos irány. A következő 30 alkalommal 70-80%-os sikerarányt mutattak a példányok.
Megtanulták társítani a különböző arcokat a biztonsággal vagy a veszélyforrással. Amikor nem fajtársaik arcát, hanem más egyszerű alakzatokat, hernyók, pillangók képét mutatták a labirintus végein, sokkal lassabban tanultak vagy egyáltalán nem jártak sikerrel.
Akkor sem volt ennyire gyors a tanulási folyamat, ha a fajtársak arcképét torzították vagy hiányossá tették. Például az egyes egyedi jellemzőket (úgynevezett markereket) átszínezték, átrajzolták vagy eltüntették (egy-egy rovarnak hiányzott az antennája, rossz helyen volt a szeme, a sárga csík át lett színezve, stb.) A darazsaknak minden esetben nehezebb volt választani a két kép közül. Ez igazolja azt a feltevést, hogy mint nálunk, embereknél is, az arc részleteinek együttes ismerete szükséges az egyén felismeréséhez. Csak a szem, száj vagy orr látványa alapján mi sem tudjuk egyértelműen beazonosítani a másik embert, az egész arcot összesen nézve ismerjük fel barátunkat vagy legnagyobb ellenségünket.
A kutatók a papírdarazsak egy másik alfaját, a Polistes metricust használták úgynevezett kontrollcsoportnak. Tehát az ő tanulási képességeiket is megnézték, és ezek a darazsak messze nem teljesítettek olyan jól, mint a P. fuscatus tagok.
A kutatók szerint a fajtársak arcának felismerése a darázsfaj szociális berendezkedésében a béke fenntartását szolgálja. A királynők és a dolgozók (akik, mint tudjuk, szaporodni nem képes nőstények) lineáris hierarchiájában mindenkinek megvan a szerepe. Az arcok azonosítása segít a szerepek felismerésében és megtartásában: ki győzött le kit, kinek van magasabb rangja a kolóniában.