Kisgyermekként jobbára mindenki megtapasztalja, hogy a darazsak csípése (azaz helyesen szúrása, hiszen nem csípnek, hanem a fullánkjukkal szúrnak) igen fájdalmas. Ekkor kialakulhat egy félelem vagy iszony a darazsakkal szemben. Jellegzetes fekete-sárga mintázatuknak, zúgó hangú repülésüknek és hathatós önvédelmüknek köszönhetően általában még a rovarok iránt kevésbé érdeklődők is felismerik a társas darazsakat. Az azonban már kevésbé közismert, hogy a Magyarországon előforduló kb. 9000 darázsfajból mindössze 20 faj tartozik a szúrásukról elhíresült társas életmódú (azaz kolóniában, fészekközösségben élő) darazsak közé, és azok közül is általában csak 5–6 fajjal találkozhatunk az emberi építmények közelében.

A kifejlett társas darazsak elsősorban ragadozó életmódúak, a fészekben fejlődő lárváikat jellemzően feldarabolt ízeltlábúakkal etetik. A kisebb-nagyobb rovarok, pókok mellett elhullott állatok is megfelelő prédák lehetnek, de előszeretettel látogatják meg az emberek által elől hagyott élelmiszereket is. A kertészeti, mezőgazdasági kártevőkre vadászva jelentős hasznot is hajtanak. Bizonyos esetekben szerves hulladékot és gyümölcsöket is fogyasztanak. A feldarabolt fehérjedús táplálék azonban a lárváké, a kifejlett darazsak a prédák testnedveivel, nektárral, mézharmattal és más magas tápértékű folyadékokkal táplálkoznak.

Méretük igen változó, ez elsősorban a konkrét fajtól függ, testhosszuk jellemzően 1-3,5 cm között mozog. Fullánkjukon a méhekénél kisebb kampócskák vannak; ez lehetővé teszi számukra, hogy a szúrást követően vissza tudják húzni a bőrből, és újból szúrhassanak. Jól fejlett rágó szájszervük a táplálkozásban, a prédaállatok elpusztításában és feldarabolásában, és a fészek építésben is nagy segítségükre van. A társas darazsak államokat (azaz fészekközösségeket, kolóniákat) alkotnak, amelyek létszáma 100-200 példánytól több ezer vagy több tízezer példányig terjedhet, elsősorban a fajtól függően.

A fészekközösséget tavasszal egy fejlett ivarszervű nőstény alapítja (sikeres kolónialapítás esetén belőle válik királynő). Védett helyet keres, és elkezdi megépíteni a kolónia leendő fészkét; építőanyaga a darázspapír, amelyet nyálával felpuhított lerágott farostokból hoz létre. A királynő petéiből eleinte csak csökevényes ivarszervű nőstények fejlődnek – ezek a dolgozók, amelyek átvesznek minden feladatot a királynőtől a peterakáson kívül.

Fejlett ivarszervű fiatal nőstényeket és hímeket csak nyár közepe-vége körül nevelnek; párosodás után a hímek elpusztulnak, a fiatal nőstények pedig elhagyják a kolóniát, telelőhelyet keresnek, és sikeres telelés, majd a következő tavaszon sikeres kolóniaalapítás után a következő év királynőivé válhatnak. Fészekközösségük mindig egy éves, tavasztól őszig tart, ősszel a szezon során peterakó királynő, az összes dolgozó és az összes hím elpusztul. Ugyanaz a fészek sosem települ be újra, de ha megfelelő helyen van, a következő évben újabb épülhet ugyanoda.

Bár a társas darazsak a mezőgazdasági kártevők pusztítása és a beporzásban való (a méheknél persze jóval kisebb) szerepük révén hasznot is hajtanak, más szempontok alapján viszont ártalmukról sem feledkezhetünk meg. A darazsak szúrásukkal, a testbe juttatott méreganyagokkal veszélyeztethetik az embert, valamint a változatos táplálkozásuk során rendszerint látogatnak különböző állagú és állapotú élelmiszereket, így a testükre tapadt kórokozókkal is fertőzhetnek.

Egyedül soha ne kezdjen bele a darázsfészek felkutatásába! Ne közelítse meg a darázsfészket védőfelszerelés nélkül! Ne tegyen semmilyen a darazsak számára ingerlő intézkedést! Ez magára nézve is veszélyes lehet, nem beszélve arról, hogy a szétkergetett darazsakat nehezebben lehet irtani. Mindig gondolja át annak a kockázatát, hogy mégsem tudja a darazsakat maradéktalanul rögtön elpusztítani, vagy hogy olyan helyen van a darázsfészek, ahonnan nem tud sikertelen irtás esetén akadálytalanul és gyorsan távozni.

A darázsirtás a legtöbb esetben permetezéssel történik.  A kivitelezési időt, valamint az eljárás bonyolultságát befolyásolja, hogy a darázsfészek beazonosítható-e, és könnyen vagy nehezen megközelíthető helyen van-e. A sikeres irtást és a fészek eltávolítást követően felmérésre kerülnek azok a műszaki tényezők, amelyek a darazsak megtelepedését, az épületbe történő bejutásukat teszik lehetővé. Az irtás a legtöbb esetben nem vesz igénybe előkészületeket, viszont utómunkálatokat többnyire igen. Ezek általában minimális műszaki kivitelezések, melyek a rések, hézagok tömítéséből, elzárásából állnak, annak érdekében, hogy az adott helyre újabb fészket ne építsenek a darazsak. A szakember által tett javaslatok megvalósítása és a szükségszerű utómunkálatok elvégzése az ingatlantulajdonos feladata.

Mit tehet megelőzésképp?

Már kora tavasszal célszerű kihelyezni különböző darázscsapdákat. Fontos, hogy a darazsak igen nagy távolságokat képesek berepülni, ezért azt javasoljuk, hogy a hatékonyság érdekében minél több csapdát tegyenek ki. Fontos, hogy felszámoljuk azokat a réseket, amelyeken keresztül otthonunkba be tudnak jutni. Célszerű gondoskodni megfelelő sűrűségű szúnyoghálóról a nyílászárókra, amelyek mechanikai védelmet biztosítanak. Számoljuk fel a különböző pangó vízgyülemeket a kertben, és ha medencénket éppen nem használjuk, akkor takarjuk le, mert a nagy nyári melegben a darazsak előszeretettel keresik fel a vizeket. Fontos, hogy ne hagyjunk elől fedetlen állapotban élelmiszert, mert ez vonzó hatású, valamint a fertőzés kockázatát is növeli. Gondos előkészületekkel veszély nélkül töltheti otthonában az időt, ha pedig felmerülő kérdése lenne, keresse a Nova-Tox szakemberét!