Egyedül vagy társaságban?
Jellemzően az ember nem szeret egyedül lenni, az életét igyekszik társas kapcsolatokban, társaságban tölteni. Az állatvilágban számos fajjal találkozhatunk, melyek szintén a társaságot kedvelik. Ennek a társas kapcsolatnak az egyik érdekes formája a rovarvilágban a városállamok felépítése. A darázs- és méhfajok egy része, illetve valamennyi hangya és termesz ilyen társadalmi felépítésben éli rövidebb-hosszabb életét.
A darazsak nem éppen kedveltek a nyári hónapokban. Hatékony fegyverrel védekeznek minden őket érő agresszióval szemben, a darázs fullánkja és szúrása, rettegett mellékhatása az emberrel való találkozásnak.
Ugyanakkor, ha egy kicsit tájékozódik az ember, akár még rá is csodálkozhatunk a darázsvilág szépségeire.
A darazsak és méhek között találunk magányos életmódúakat is, sőt lényegesen több ilyen darázsfaj van, mint társas faj, de az egyedül élő darazsakkal ritkábban kerülünk konfliktusba. Magyarországon körülbelül 10 ezres fajszámú hártyásszárnyú faj él, amiből 1400 faj tartozik a fullánkos hártyásszárnyúak közé (ide sorolandó a darázs is). Ehhez képest mindössze csak 20 társas darázsfaj él hazánkban, ebből is jellemzően 5 faj tagjaival szoktunk találkozni környezetünkben.
A valódi társas rovarok, mint például a darázs vagy a méh, bár egymástól függetlenül alakították ki társadalmi szerveződésüket, alapvetően hasonló szervezeti felépítéssel rendelkeznek. Az úgynevezett családközösségek lehetnek egyévesek vagy több éven át működők, egy királynősek vagy több királynősek.
A rovarállam alappillére általában egy ivaros nőstény. Ő az alapító, a kezdeti tennivalók után az egyedüli feladata a peterakás. Utódai eleinte kizárólag csökevényes ivarszervű nőstények – őket ismerjük dolgozókként. A királynő megtartja magának a szaporodás jogát, valamint méretben is kitűnik a többi darázs közül. Általában a dolgozók kisebbek, mint az ivaros példányok, tehát a szaporodóképes nőstény darazsak.
A darázstársadalom további tagjai lesznek később a fiatal nőstények és a rövid életű, szaporodási célra felnevelt hím darazsak.
A társas darazsak és a családközösség életciklusa sajátságos ritmusban zajlik. Tavasszal a természet ébredése, a nyár végére kifejlődött fiatal nőstények téli álomból való ébredését is jelenti. A megérdemelt téli pihenés előtt a fiatal nőstény darazsak még randiznak párat a darázsfiúkkal, aminek eredménye tavaszra egy új darázsközösség ígérete.
A hibernációból való ébredés után az eleinte egyedül tevékenykedő leendő királynő fészkeléshez alkalmas védett helyet keres. Ezt, darázsfajtól függően, föld alatti vagy fában lévő odúkban, fák lombkoronájában vagy ami számunkra kellemetlenebb, emberi épületek zugaiban találhatja meg. Szintén fajtól függ, hogy milyen típusú, alakú és szerkezetű fészket kezd el építeni, amit később a dolgozók bővítenek tovább: a királynőnek saját építőbrigádja és lakberendezői lesznek.
A hazai fajok kolóniái néhány tíz egyedtől néhány ezres nagyságrendűig is növekedhetnek, ez is darázsfajtól függ.
A nyári időszakban már ivaros egyedek, hercegnők és hercegek is születnek a családközösségben. A nőstényekből lesznek a későbbi királynők a saját kolóniájukban, a hímek pedig „randi lehetőséget” szolgáltatnak. Amint az ivarosok kirepülnek és párzanak, az ősz kezdetével a városállam hanyatlani kezd.
A hűvösödő idővel, az ezzel járó táplálékhiánnyal együtt jár a kolónia, tehát a darázskirálynő, a dolgozók és a hímek pusztulása. A megtermékenyített nőstények ilyenkor keresik téli szálláshelyeiket, falrepedésekbe, fakéreg vagy mohapárna alá húzódnak. A téli álom után újra kezdődik a körforgás egy új városállammal, egy új darázsközösséggel.