Darázs ingatlanpiac

Kicsi, nagy, többemeletes vagy éppen egyszemélyes – a különböző darazsak különböző alakú, méretű és anyagú otthont, kast építenek maguknak.

Ha a kas szót meghalljuk, leginkább a méhek által, nektárból gyűjtött cukorból épített, hatszögletű sejtekből álló, csüngő „hordócskára” gondolunk.

Vannak olyan darázsfajok, akik hasonló alakú és felépítésű fészkeket építenek, de egyrészt más anyagból (farostból, növényi rostokból), másrészt a méhkastól eltérően, ahol az otthon egybeépül a munkahellyel (nemcsak az utódok neveléséhez biztosít helyszínt, hanem itt van a mézraktár is), a darázsfészket csak a lárváknak építik az előző generáció tagjai.

A társas darázsfajoknál a telet túlélő királynő kezdi meg a „palota” építést. Fakéregről, deszkakerítésekről erős rágóival rostokat fejt le, majd a nyálával átnedvesítve, szó szerint papírvékonyra alakítja. Ugyanis a növényi rostból tényleg papírt készítve kezdi meg a fészek felépítését. A későbbiekben a dolgozók veszik át tőle ezt a feladatot is, ők bővítik tovább közös otthonukat. Ettől lesz olyan sokszínű a darázsfészek: a barnás, szürkés minták mind más-más egyed nyálának hozzáadásával jönnek létre.

További különlegessége a darázsfészek építési technikájának, hogy felülről építkeznek: először a felső lépet felfüggesztő nyél készül el, mintha a tetővel kezdenénk a házépítést. Ezután jönnek a vízszintesen tájolt lépek, egymás után sorban, ahogy szükség van a helyekre.

A természet csodája és praktikussága itt is megmutatkozik, a hatszögletű sejtek, amik a lépet alkotják, a lehető legjobb helykihasználást biztosítják. A méheknél ezeknek a sejteknek egy részében a lárvákat gondozzák, etetik, más részük mézesbödön vagy virágportartó – utóbbiak fala valamivel magasabb, mint a lárvákat tartalmazó sejteké. A társas darazsak esetében csak a lárvák ékelődnek a papírfalú sejtekbe: először a peteburok maradványaihoz rögzítik lábatlan, fehéres kis hurka-testüket, amelyek lefelé lógnak a sejtekből. Később pedig annyira belehíznak a sejtekfalak közé, hogy biztosan nem esnek ki.

A lárvák rágóikkal, „fejjel” lefelé lógnak „bölcsőjükből”, ami a táplálásukat is egyszerűsíti. A méhekkel ellentétben kizárólag húsevők, feldarabolt rovarokat esznek. A kifejlett példányok legyeket, hernyókat, méheket, pókokat zsákmányolnak. Fullánkjukkal mérget fecskendeznek áldozatukba, majd erős rágóikkal feldarabolva tálalják a táplálékot a lárváknak.

A lárva, ha kellően jól táplált és késznek érzi magát egy merőben új életszakaszra, ajakmirigyei által termelt finom selyemmel kupolát sző a sejtje nyílására. Ezután a természet számos csodája közül az egyik következik, a lárva bebábozódik, majd testét alkotóelemeire lebontja. Ugyanazon génállományból felépít magának egy másik testet, kifejlett darázzsá válik.

A felnőtt darazsak a zsákmányolt prédák testnedveivel, nektárral, mézharmattal, gyümölcsökkel és egyéb folyadékokkal táplálkoznak. Ezek után talán érthető, ha a méhészek nem szeretik a méhkasok közelében ezeket a repülő ragadozókat.