Darázs-ingatlanpiac 2.

Kicsi, nagy, többemeletes vagy éppen egyszemélyes – a különböző darazsak különböző alakú, méretű és anyagú otthont, kast építenek maguknak.Ha a kas szót meghalljuk, leginkább a méhek által, nektárból gyűjtött cukorból épített, hatszögletű sejtekből álló, csüngő „hordócskára” gondolunk.

 

A társas darazsak fészkei is fajtánként különböznek, nem mindegyik faj rendelkezik „biztonsági hálóval”: például a papírdarazsak fészkét egyetlen lép alkotja, védőburok nélkül. A lódarázs és más darázsfajok fészkét felismerhetjük arról, hogy nem láthatjuk a belső szerkezetet, mivel kívülről többrétegű papír védőburok veszi körül. Az ilyen fészkek egyetlen ki- és bejárata a fészek alján lévő röpnyílás.

A papírgyártáson kívül a darazsak a légkondícionálást és a hőszigetelést is hamarabb megoldották már, mint az ember. A külső burok légkamrákat rejt, ezáltal a belső hőmérséklet nagyjából állandó, 30 C° fok körüli. A túlhevülés ellen kétféle módszert is alkalmaznak: a szárnyak rezgetésével áramoltatják a levegőt, szellőztetnek vagy vizet hordanak a fészekre, így a párolgást használják ki, hőelvonó hatásával.

A vízzel azonban mindenképp óvatosan kell bánniuk, hiszen a papírt szétáztatja a bő víz. A darázs királynő ezért keres mindig védett helyet a fészeknek, ami persze nekünk, embereknek nem annyira kedvező, ha ezeket a padlásokon, ereszek alatt találják meg az ember közelében. A természetes élőhelyeken előszeretettel keresik a faodvakat, sziklarepedéseket. De mindenképp olyan háborítatlan területeket, ahol védve vannak a külső hatásoktól és van elég hely, hogy akár a több ezres példányszámú kolóniának megfelelő méretű fészekpalotát megépítsék.

Egyes fajok, mint a német darázs vagy a kecskedarázs az akár focilabdányi méretű fészküket a föld alá építik.

Az is bámulatos, hogy mindezt mennyi idő alatt teszik meg. Az egész folyamatra, a kolónia és a darázsfészek megépítésére csupán közel 3 évszaknyi idejük van. Tavasszal a telet átvészelő és már a petéket magában hordozó királynő egyedül kezdi meg a családalapítást, a nyár derekára kialakul a fészek és az ivaros utódok is kifejlődnek.

Ősszel pedig megindul a hanyatlás. Egyrészt a táplálékhiány, másrészt a nedves idő is szükségszerűen a pusztulást ígéri. A papírfészek valamennyire ellenálló a kis nedvességgel szemben, de a nagyobb mennyiségű vizet nem bírja el, tönkreteszi a fészket.

Ebben az évszakban a közrend felbomlik, a szaporodóképes példányok (szó szerint) elhagyják a családi fészket, a többiek elpusztulnak. A tél elmúltával pedig jön az új élet ígérete, újrakezdődik az egész éves folyamat.

A nem társas darazsak között szintén találunk egy építőmestert. A fazekasdarázs vagy gyakori lopódarázs, mint előbbi neve is utal rá, sárból készíti fészkét. Utóbbi nevét alakjáról kapta, tor és potroh része a lopótökre hasonlít.

Nem agresszív fajta. Csak a pókok között rettegett, mivel a sárdarabokból gyúrt, önálló, egymás melletti sejtekből álló fészkébe a lárváknak mozgásképtelenné tett pókokat gyűjt. Az egyes sejtek átlagosan 3 cm hosszúak és 1,4 cm átmérőjüek.  A darázs sejtenként építkezik, tehát megépít egy sejtet, lepetézik, odahordja a táplálékot, végül vékony agyagréteggel lezárja a sejtet. Ezután lát neki a következő sejtnek, ahol ugyanez a folyamat lezajlik. Fészküket többnyire sziklarepedésekben, áthajló sziklák alatt, odvas fatörzsekben, hidak alatt, padlásokon helyezi el.