A rovarirtás rövid története – ókori idők

 

Rovarok mindig is léteztek a világ különböző pontjain, ahogy az ellenük való védekezést is mindig megtették valamilyen formában. Az írás megjelenésével és a tágabb környezet felfedezésével  ezek a módszerek is terjedni kezdtek, egyre ismertebbé váltak.

Voltak időszakok és területek, amikor és ahol a rovarok és rágcsálók elleni védekezés problémája hangsúlyosabban előkerült. Lássuk, hogyan is alakult a rovarirtás, a rovarok elleni védekezés az idők folyamán a világ különböző pontjain.

Az első feljegyzések a suméroktól maradtak ránk időszámításunk előtt 2500-2400 körüli időkből, akik ként használtak a termés védelmére. Azelőtt a farmerek nem alkalmaztak rovarirtó módszert, inkább jóval többet vetettek, mint amennyit aratni akartak, beleszámítva a rovarok pusztításának hatását is.

Találtak egy sumér agyagtáblát is, amin kén alapú vegyületek leírása olvasható. Ezeket a keverékeket a bársonyatkák ellen alkalmazták, illetve az atkák okozta viszketés enyhítésére.

Körülbelül 1000 évvel későbbre, idősz. előtt 1200-ra tehető a kínaiak által felfedezett és  használt növényi alapú növényvédőszerek és gombaölőszerek alkalmazása. Gyógynövényeket és különböző olajokat használtak a termőföldeken a termés megóvására. E felfedezés előtt például a termés védelme érdekében a rovarok életciklusához alkalmazkodva takarították be a terményt. Továbbá a kínaiak voltak az elsők, akik a tetvek ellen használt anyagokba higanyt és arzént kevertek bele.

A kínai írás feltalálásával az ötletek széles körben elterjedhettek. A rovarirtás és a földművelés területén a kínaiaknak nagy szerepük és hatásuk volt néhány újító ötlettel a későbbi időkre. Őket tartják az első civilizációnak, akik biológiai ellenőrzés alatt tartották a kártevő populációkat. Kr. után 300 és 400 között például egy különleges módszert alkalmazva szabályozták a kártevő pillangók és ágfúró rovarok számát a citrusfákon: hangyákat és ragadozó atkákat tettek a fákra, néha még kis bambusz hidakat is építettek két citrusfa közé, hogy a rovarok szabadon közlekedhessenek a fák között és táplálkozhassanak az egyéb kártevőkből.

Hasonló módszert az arab datolyatermesztők is alkalmaztak. Húsevő hangyákat telepítettek a területeikre, hogy azok a datolyafákat és a termést károsító növényevő hangyákat fogyasszák.

De nem minden újítás az ókori Kínából ered. A baldachinos ágy „őse” például Kr. előtt 440 környékéről, Egyiptomból származik, ahol a moszkitók elleni védelmet az ágy fölé akasztott és az ágy körül lelógó hálók jelentették. Az első patkánymentes magtárat pedig egy római építész tervezte, egy bizonyos Marcus Pollio, Kr. e. 13-ban.

A Római Birodalom bukásával úgy tűnik, hogy a tudományos felfedezések és az előrelépések ideje lejárt, sokáig nem foglalkoztak vele. A kártevő irtás és a közegészségügy nem tartozott a zavaró és megoldandó problémákhoz, gyakorlatilag ezek a témák feledésbe merültek. Egy időre…